Balatonfőkajár

Weboldal

Balatonfőkajár községnek igen érdekes története van. A római provinciában, Pannóniában egy igen fontos katonai hadiút haladt rajta keresztül. III. Henrik német császár I.Endre királyunk ellen hadat viselve 1050-ben, éppen ezen régi római utat felhasználva térképén meglehetős pontosággal jelölte Kajár nevét. 1086-ban Villa Quiar néven ismerték. A falunak a legrégebbi idők óta két neve volt. Mégpedig két magyar eredetű neve: a hang szóból származó Hangony és a keált valamint a kiált szóból képzett Kajár. Mindkettő egyformán \\\"kiáltó\\\", \\\"összehívó\\\"-t jelent. Ez egy ősi foglalkozás neve; viselőjének az volt a kötelessége, hogy a király, vagy a bírák ítéletét kihirdesse. István király Koppány leverése után minden termés tizedét az egyháznak ajánlotta fel. Ennek tiszteletére épült fel a Pannonhalmi apátság. Közel 100 évig Balatonfőkajár az apátság birtoka volt. Az apátok kezdtek el szőlőt termeszteni a falu melletti domboldalon, ami a mai napig létező kincse a községnek. A Tatárjárás alatt a falu elpusztult, házaikat felégették. A lakosság a mocsárba menekült és magukkal vitték állataikat is. A vész elmúltával lecsapolták a mocsarat és ennek a helyén építették fel az új falujukat. A török hódoltságig folyton cserélődött a település \\\"gazdája\\\", hol mint egyházi birtok, hol mint világi uradalmi birtok szerepel. A törökök nagy károkat okoztak feldúlták, kifosztották a vidéket. Egy ideig Török Bálint tulajdona volt. Buda eleste után Ferdinándhoz került a falu, de közvetlenül Thury György várpalotai kapitány bírta. A törökök kivonulása után a Török, Batthyányi, Zichy nemesek, illetve a győri jezsuiták kezébe került a falu egy része. A jezsuiták részét 1773-ban a tanulmányi alaphoz csatolták, a többiek megtartották uradalmaikat a jobbágyfelszabadításig. Egy rövid időre nyugalom költözik a falu életébe. A szabadságharc alatt Jellasics ide is kitért és lerombolt amit ért. A faluból több honvéd is szolgált a Nemzetőrségben később az osztrák seregben. 1848-tól a második világháborúig csendesen folydogált a falu élete, kivéve egy tragikus eseményt. 1873. december 17-én 19 halász ment a Balaton jegére hálót húzni és nem vették komolyan az időjárást. A jégtorlasz közé szorultak és 18-an meghaltak.
A második világháborúban érte a legnagyobb csapás a falut. 1944. december 8-tól 1945. január 17-ig éltek pincékben odúkban a senki földjén a lakosok. Ugyanis pont rajtuk haladt át a Margit-vonal. A szovjet és német csapatok 45-50 méterre voltak egymástól, közöttük a pincesoron húzódott meg a lakosság. 7-szer cserélt gazdát a falu, 181 polgári lakos halt meg ezalatt. Magyarország valamennyi községe közül a károk arányát tekintve Balatonfőkajár a hetedik helyen áll. A harcok után a lakosság döbbenten látta, hogy nem maradt ép ház a faluban. Hihetetlen önfeláldozással újraépítették falujukat és mára nyugodt, csendes községként éli mindennapjait.